Az emberek általában azokat a hangokat hallják, amelyek frekvenciája az úgynevezett hallható tartományba esik. Ez tipikusan 20 Hz és 16 - 20 kHz között van. Ez a tartomány jelentősen függ az illető személy korától, foglalkozásától és nemétől. Az emberek nagyrésze tinédzser korára már veszít a magas frekvenciás hallóképességéből, attól függően, hogy milyen környezeti zajhatások érték, így előfordulhat, hogy valaki már a 16 kHz-es hangokat sem hallja. Ahogyan idősödünk egyre kevésbé halljuk a magas frekvenciákat.

A levegő elemi részecskéi nyugalmi állapotban állandó, rendezetlen mozgásban vannak, de úgy, hogy minden részecskének van egy átlagos „stabil” mozgási állapota, meghatározott távolsága a többi részecskétől, amelyben szeretnek tartózkodni. Tengerszinten nyugalmi állapotban p 0 = 1 [atm] nyomás mérhető. Ha valami a részecskéket ebből az állapotból kimozdítja, olyan erők keletkeznek, amelyek igyekeznek a részecskéket az egyensúlyi helyzetükbe vissza helyezni. Amikor egy test (a hangforrás) rezeg, a szomszédos levegő részecskéit a nyugalmi állapotból kimozdítja, és velük együtt rezeg, kimozdítva némi késéssel a távolabbi szomszédos részecskéket is azok nyugalmi helyzetéből. Vagyis a zavar hatása terjed tova, a részecskék csak az egyensúlyi helyzetük körül rezegnek, átadva a zavarás hatását a szomszéd részecskéknek. A hanghullámterjedés tehát a zavar mozgásának a terjedése a hangot közvetítő közegben, például levegőben, úgy hogy maguk a részecskék nem haladnak együtt a hullámmozgással. A hanghullámok a levegőben úgy terjednek, hogy a részecskék a hullám terjedési irányában rezegnek.

Hangnyomás (phang(t)): A hang terjedésekor a részecskék sűrűsödése és ritkulása egy adott pontban nyomásváltozást phang(t) eredményez. Ez a nyomásingadozás igen kicsi és a légköri (sztatikus) nyomás értékére szuperponálódik, vagyis annak hangfrekvenciás ingadoztatásában nyilvánul meg.

A nyomás időbeli változása tehát plégköri + phang(t) alakban jelentkezik.

Maga a phang(t) függvény tartalmazhat periódusos és statisztikusan ingadozó elemeket. Az úgynevezett alapzajtól eltekintve véges ideig tart, rendszerint berezgési és lecsengési elemekkel is rendelkezik, tehát matematikailag rendkívül bonyolult függvény. Ezért a megismerés formája rendszerint nem az időbeli lefolyás rögzítése, hanem valamilyen időbeli átlag, leggyakrabban a négyzetes középérték, az effektív érték megállapítása.

A hangforrás elsődleges adata a hangteljesítménye (P): a hangforrás körül képzett gömbfelületen időegység alatt átáramlott összes energiamennyiség [Watt].

A hang intenzitása (I): egységnyi felületen merőlegesen időegység alatt átáramlott energia [W/m2].

Az a legkisebb hangintenzitás-érték amelyet még épp meghallunk, vagyis az úgynevezett hallásküszöb hangintenzitás-értéke I0 = 10-12 W/m2 azaz 0,000 000 000 001 , egy nagyteljesítményű repülőgép zaja 10 m távolságban kb. I= 1 W/m2, ami az emberi fájdalomküszöbhöz közeli érték. Ez annyit jelent, hogy a hangintenzitás értéke az emberi hallható tartományban 12 nagyságrendet fog át, vagyis a repülőgép zajának a hangintenzitása az éppen meghallható hang intenzitásának 1 000 000 000 000 szorosa.

Olyan esetekben, amikor a kezelt mennyiségek mértéke több nagyságrendet átfog, célszerű szintértékként logaritmikus viszonyszámot használni. A gyakorlatban ilyen viszonyszám a deciBel [dB], ami az adott mennyiségek arányának logaritmusa, 10-zel szorozva:

XdB = 10 log(X/X0) = 10 log(X) - 10 log(X0)

Az akusztikában a hangintenzitás és a hangnyomás kezelésére dB szintértéket használunk, és a viszonyítási alap a hallásküszöb-intenzitás ill. hangnyomás értéke.

A teljes hallástartomány dinamikában az ábrán látható.

Általában az akusztikai méréstechnikában a sima dB-ben kifejezett L szintértékek mellett gyakran használják még az A frekvenciasúlyozású - hallási érzékenység frekvenciafüggését figyelembe vevő - L [dBA] szintértékeket. Továbbá, a zajakusztikában elterjedt az idő-egyenértékű zajszint használata az Leq szintérték, amely olyan szintértéket jelent, amely egyenlő egy hosszúidejű (pl. 8, vagy 24 órás) időben változó szintű hangesemény átlagos zajadagjával. Általában tévedések elkerülése végett zárójelben megjegyzik, hány órás zajadagról van szó, pl. Leq(8), Leq(24).

A legtöbb emberi beszélgetés frekvenciája 200 és 8 000 Hz között változik, és az emberi fül az 1 000 - 3 500 Hz-es hangmagasságokra a legérzékenyebb.

Audiometriai mérés során a halláscsökkenés mértékének és feltételezett helyének meghatározása megy végbe. Pontos adatokat csak kalibrált mérőműszeres vizsgálatokkal lehet elérni. A páciens közreműködése szempontjából két típusról beszélhetünk: szubjektív audiometriáról, amikor a mérés a beteg aktív közreműködésével történik, valamint objektív audiometriáról, amikor a beteg aktív közreműködése nélkül történik.

A hallókészülék gyakorlatilag egy hangerősítő. Feladata a hangot olyan szintre erősíteni, ami mellett a hallássérült érzékeli, és hatékonyan használja az akusztikus jeleket. Van testen viselhető, szemüvegszárba épített, fül mögötti, fülbe helyezett, mély hallójárati hallókészülék is.

Két típusát szokták elkülöníteni egymástól: konduktív, illetve szenzorineurális halláscsökkenést. Konduktív halláscsökkenés esetén a külső, vagy a középfül problémái okozzák a a problémát, a hangnak a csiga felé történő vezetése problémás. Orvosilag, vagy sebészetileg korrigálható. Szenzorineurális halláscsökkenés a belső fül vagy az idegi feldolgozás problémájából ered. Például szőrsejtek károsodása, külső ingerlés, vagy a hallószerven lévő tumor hatására. Általában orvosilag nem korrigálhatók. Hallási segédeszközökkel orvosolható. (A hallási segédeszközök nem pótolják a normál hallást abban az értelemben, ahogy a szemüveg pótolja a normál látást.)

Általánosságban

• 0-25 dB-es halláscsökkenés - Normális hallás
• 26-40 dB - Enyhe halláscsökkenés
• 41-55 dB - Mérsékelt halláscsökkenés
• 56-70 dB - Mérsékelten súlyos halláscsökkenés
• 71-90 dB - Súlyos halláscsökkenés
• 91+ dB - Mély(nagyon súlyos) halláscsökkenés

A súlyosság fokának osztályozása ennél sokkal összetettebb. Más a súlyosság foka konduktív és szenzorineurális hallásvesztés esetén akkor is, ha a hallásküszöb ugyanakkora.

Több módon védekezhetsz: szólj a hangmérnöknek, hogy halkítson a hangerőn. Ha ez nem kivitelezhető, akkor mindenképpen legyél kellő távolságban a hangfalaktól. Legyél felkészült és használj füldugót. A gyógyszertárakban néhány 100 forintért megvásárolható legegyszerűbb füldugók is már 15 - 20 dB hanggátlást biztosítanak, amelyek segítségével megőrizheted a füleid épségét.

Mérj zajszintet a rendezvényen és küldd el nekünk az eredményt! Hamarosan elkészül az okostelefonra az ingyenes alkalmazás, amivel hiteles hangosságmérést tudsz végezni.